Írta: Írisz
Van aki gyűlöli, más pedig imádja, a hulla póz az ilyen…. egy jobb nevet viszont kitalálhattak volna neki (ami a nyugati felfogásnak tetszetősebb ) de akkor eltávolodnánk a lényegtől.
Ezt a pózt, ami szinte nem is póz, a gyakorlás végén szokták végezni. Sőt ritka, az a jóga óra amit nem savasana-val zárnának le.
Ennek oka az, hogy ez a test tartás a nektárja a teljes gyakorlásnak. Itt tudod integrálni az elmúlt gyakorlatok fizikai, érzelmi és mentális hatásait, még akkor is, ha észre sem veszed hogy ez történik.
Több jóga mester is mondta már, hogy a hulla póz egyik legnehezebb, ami elég furcsán hangzik, mivel annyiból áll a testtartás hogy fekszel a földön, lábfejek kétoldalra döntve lazán, karok a test mellet, tenyérrel felfele, nyak egyenes. Ennyi.
Mi ebben olyan nehéz?
Például az hogy mozdulatlanul fekszel és egyszer csak azt veszed észre hogy itt viszket, meg amott, és egy kicsit mintha pisilni is kellene, sőt nagyon! Ja meg hogy gondolta az a csaj hogy ilyen feszes gatyába jön, nem nézett a tükörbe? A tanár most egy kicsit lestrapáltnak tűnt, nem volt az igazi. És komolyan most ez itt mellettem tényleg horkol??? ki tud ilyen gyorsan elaludni? ….. de mindegy, mi legyen vacsira? Olyan éhes vagyok, vajon hány kalóriát égettem….Süti. be kellene menni a boltba, nem akarok be menni, á, de muszáj lesz. Feszült vagyok, mikor van vége? menyünk már. ……
Szóval ez.
Sokan így töltjük a relaxációnak szánt hulla pózt, hogy elménk felturbózva minden lehetséges gondolatfoszlányt végig csámcsog, amig teljesen el nem tűnik a gyakorlásunk feltöltő, megnyugtató hatása.
Az elme az ilyen- egy rakoncátlan, zabolázatlan kiscsikó (kismajom, egyéb csíntalan állatka), amit gyakorlással persze kordában tudunk tartani, hogy haddjon egy kicsit nyugton.
A savasana lényege ez- csendbe lenni, megpihenni, engedni hogy az ego meghaljon, íme a póz neve.
A nyugati ember nem is akar hallani a halálról, végkép nem akar olyan gyakorlatokat végezni amelyek az elmúlásról szólnak. Pedig mind annyinkra ez vár, elkerülhetetlen sorsunk.
Ez a jóga szemszögéből egyáltalán nem lehangoló, morbid téma, annál inkább a teljes átadásról szól, a szabadságról, az ego kereteinek levetkőzéséről. Ha képesek vagyunk hagyni hogy véget érjen az, ami többé nem szolgál, legyen az egy munka hely,egy párkapcsolat, egy élethelyzet vagy maga a fizikai létünk, akkor nyitott szível, békével tudjuk fogadni azt, ami vár ránk ezután.
Úgyhogy érdemes kíváncsian megfigyelni miként éljük meg a jóga gyakorlásunkat lezáró pózt, hogyan tudunk elfogadással, odaadással megpihenni és hagyni, hogy teljes tiszta jelenlétbe pihenjünk.
Ebben a csendbe, a mozdulatlan terhes pillanatban születik meg az élet.
Brian Thomas Bradley képe szerepel a főcímben
EVOLVER 